Sajnos ez a nap elég szerencsétlenül alakult.
Történt ugyanis, hogy miközben mi az Attilával reggelizünk, Enci elvitte Lilit sétálni.
Esett az eső, csúszós volt a járda, és Enci véletlenül rosszul lépett. Annyira rosszul, hogy szegénykének eltört a bokája.
A baleset ráadásul a háztól elég messze történt, és mivel az idő is rossz volt, és amúgy se sok ember járkál az utcákon, segítség híján kúszva jutott el a házig.
/Felfoghatatlan, hogy voltál képes törött bokával megtenni ezt a távot. Hihetetlen erős vagy Enci!/
Mikor a házhoz ért már meghallottuk a kiabálását, és kirohantunk hozzá. Nagy volt az ijedtség, Attila gyorsan bevitte a közeli kórházba.
Mi otthon vártuk a híreket, Enci anyukája hozott nekünk közben ebédet, és együtt izgultunk tovább. Estig kiderült, hogy műteni kell, amit másnap fognak csak elvégezni.
Bementünk hozzá egy kicsit, és örömmel láttuk, hogy jó helyen van. Saját szoba, saját TV. Az ápolók, nővérek mind mosolygósak, kedvesek, és kb 5 percenkét néztek rá. Menüből rendelhetett vacsorát magának. Kicsit más mint otthon...
Másnap izgultunk tovább, mert kiderül, hogy nem délelőtt műtik, hanem késő délután. Ráadásul a doktor azt mondta, előfordulhat, hogy kétszer is meg kell operálni. Ez nagyon rosszul hangzott.
Amíg Attila bement hozzá a kórházba, mi nekiálltunk összepakolni a cuccainkat, mert aznap utaztunk vissza New Yorkba. Jó sok minden gyűlt össze, kicsit bajban is voltunk a csomagokkal. Kaptunk kölcsön egy kézipoggyászt, és így pont sikerült súlykorláton belül tartani a két feladandó poggyászt. Nem volt egyszerű feladat, de sikerült! :)
Utazás előtt bementünk elköszönni Encihez, mondtuk neki, hogy vigyázzon magára, na meg persze Attilára is :) Nehéz volt a búcsúzás, de reméljük mielőbb látjuk egymást! Amikor a elindultunk a reptér felé hívott minket, hogy épp tolják a műtő felé.
Attilától is elbúcsúztunk, ami szintén nem volt egyszerű, de azt mondta a közeljövőben találkozunk! :) Remélem is, rajtam nem fog múlni Keresztfater! :)
Az út hasznosan telt, többek között ezt a blogbejegyzést is részben megírtuk. Láttuk az esti Manhattant felülről, ami nagyon szép látványt nyújtott.
Szerda,csütörtök, péntekre egy nagyobb autós túrát terveztünk, így a landolás után akartunk kocsit bérelni. Nehezen indult, és még nehezebben folytatódott. Kiválasztottunk egy társaságot, aminek a shuttle bus-a csak fél órával később érkezett meg értünk. (az autóbérléssel foglalkozó cégek nem a reptéren vannak) Már kicsit fáradtak voltunk, ugyanis a gép is késett a várthoz képest 25-30 percet, így csak 22:30-kor szálltunk le. (a csomagokhoz meg kb 22:45-kor jutottunk hozzá)
Szóval már 23:20 is elmúlt, amikor felszálltunk a kisbuszra, és fél 12 is, mire odaértünk a célunkhoz, a Dollar nevű autós céghez. Nem kellett túl sok idő ahhoz, hogy kiderüljön miért ezt a nevet adták a cégnek... Amikor megtudtuk mennyibe kerül, megköszöntük szépen, és átmentünk a 4 lépéssel arrébb lévő másik céghez. Szerencsénkre egy nagyon kedves ügyintézőt kaptunk, aki még a managerét is hívta, hogy ne kelljen extra költségekkel terhelnie minket. Szóval bár sokáig tartott, megérte, mert viszonylag olcsón kaptunk egy Hyundai Accent-et három napra.
Éjjel egy óra felé járt amikor megérkeztünk Markhoz és Mariahoz. Még ébren voltak mindketten. Bár fáradtak voltunk mind a négyen, még beszélgettünk bő egy órát. Másnap reggel 6 és 7 között terveztük az indulást Washingtonba. De ez már egy másik poszt lesz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése