Ez a sziget fehér homokos tengerpartjáról, és a vízben lévő rengeteg kagylóról híres.
Miután vízre bocsátottuk a kenut, Attila megmutatta hova evezzünk át. A kis sziget amit kinéztünk nem volt túl messze, de az odavezető út nem volt veszélytelen. Az út egy részén őrülten száguldozó jetskik, motorcsónakok, és jachtok között kellett szlalomoznunk, de sikeresen vettük ezt az akadályt (is). Eszti nem alibizhette el az evezést, keményen húznia kellett a lapátot.
Amikor kiértünk a veszélyzónából, kiszálltunk a kenuból, és a térdig érő vízben gyalog folytattuk az utunkat. Közben búvárkodtunk, és gyűjtöttünk egy csomó szép nagy kagylót, amiket... amiket jól otthagytunk Floridában! Ez most, kedden, a blog írása közben New York felé tartva, nagyjából 15000ft magasságban jutott eszünkbe. Enci, Attila, használjátok őket egészséggel! :) (a pool mellett vannak)
Szóval, miután megérkeztünk a kis szigetre, kikötöttük a kenut, hogy napozzunk egy kicsit. De sajnos az időjárás máshogy gondolta, 5 percen belül szakadni kezdett az eső. Szerencsére Floridában még az eső is melegebb, így beültünk a vízbe szalmakalappal a fejünkön, és ott vészeltük át ezt a kb 45 percet. Miután elállt, rögtön kisütött a nap, és tovább barníthattuk a már amúgy is csokibarna testünket. :D
Amikor már úgy éreztük eleget barnultunk, elindultunk visszafelé a kenuval. Már majdnem kikötöttünk, amikor Eszti észrevette, hogy előttünk delfinek úszkálnak. (mivel egyszerre két dologra nem tud figyelni, tuti "épp" nem evezett :D ) Megpróbáltuk követni őket, de sokkal gyorsabbak voltak nálunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy a part felé vesszük az irányt. És milyen jól! Mert egy helyi horgász épp akkor fogott ki egy kb 1 méteres kalapácsfejű cápát! (felvettük kamerával, videó később)
Miután Attila hazavitt minket a partról, hozzákezdett a vacsora elkészítéséhez. Aznap este a specialitását ettük, sajtburgert. De nem ám olyan McDonald's félét! Enyhén pirított zsömlék között vajon pirított oregánós hagyma, sajtal töltött hamburger pogácsa és paradicsomkarikák majonézzel és ketchuppal. Életünk legfinomabb hamburgere volt!
A kiadós vacsora után, nekiálltunk megírni a blogot. Lásd az utolsó kép... :)
na, valahogy így írtuk aznap a blogot :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése