A négy órás út hamar eltelt, dél körül már a parkolóban készülődtünk a kirándulásra. Vettünk egy-egy discovery pass-t, amivel lényegében minden érdekességet megnézhettünk.
Elsőnek felmentünk egy befejezetlen hídhoz hasonló kilátóba, ahonnan nagyon szép rálátásunk volt a vízesésre, és Kanadára. Ezután elindultunk lefelé, a Maid of the Mist névre hallgató hajóhoz. Beszállás előtt kaptunk esőkabátot. Na nem azért mert rossz időnk volt! Kifejezetten szép idő volt aznap. Hanem azért, mert ez a hajó közvetlen a Niagara vízesés habjaihoz indult, ami olyan hely, mint egy esőfelhő belseje.
Meg is áztunk rendesen, Esztinek csak a cipője, nekem viszont a fél oldalam vizes lett. Sajnos nem vettem észre, hogy fennakadt az esőkabát alja a selfie botomon.
Gondolkodtunk az átöltözésen, de volt még egy hasonlóan vizesnek ígérkező program, és a nap is szépen sütött, úgyhogy inkább elindultunk enni egyet.
Beálltunk egy hamburgerező sorjába, amikor észrevettük, hogy a hamburgerekért felelős fiúnak a névtábláján a "Norbert" név áll. Eszti gyorsan meg is szólította, és Norbiról kiderült, hogy egy erdélyi magyar srác, aki dolgozni jött ki a Niagarához a nyárra. Csinált nekünk finom hamburgert, majd beszélgettünk egy jót, és kitaláltuk, hogy a következő látványosságot a "Cave of the Wind"-et együtt nézzük meg, mert még ő sem látta.
Amíg mi odasétáltunk és fotózkodtunk egy kicsit a vízesés tetején, Norbi kivette az ebédszünetét, és utánunk bringázott. Majd hármasban átvettük a "túlélő csomagokat", ami ismét egy esőkabát volt, illetve ide már kaptunk egy-egy pár szandált, és egy-egy szatyrot a cipőinknek. Ahogy az Empire State Buildingnél, itt sem maradhatott el a kötelező fotózkodás. Norbi kapott egy ígéretet, hogy megkapja digitálisan, ami szuper lenne, mert képünk nincs róla, csak videónk... Ha így lesz, kitesszük egy külön posztba. :)
A Cave of the Wind, a Niagara vízesés lábánál helyezkedik el. Több szintes stégen jutottunk közelebb, és egyre közelebb a zuhataghoz. A "Hurricane Deck" a legközelebbi pontja, ahol szinte benne lehet állni a vízesésben. Ki is próbáltuk mind a hárman. Esőkabát ide vagy oda, bőrig áztunk. Nagyon különleges émlény volt benne állni, érezni az erejét, hallani a roppant zúgását.
Miután kijöttünk, Norbi gyorsan visszaszaladt a munkájához, mi pedig a trollival (ami egy kisvonat) az akvárium felé vettük az irányt.
Az akváriumban láttunk cápákat, érdekes halakat, és fókákat. Sajnos az etetésekről lecsúsztunk, de így legalább elértük az utolsó befizetett programunkat, ami egy dokumentum film vetítés volt egy kisebb moziban. A dokumentum filmből többek közt megtudtuk, ki volt az első ember aki átsétált a vízesés felett egy kötélen, ki volt az a nyugalmazott tanárnő aki egy hordóban "lecsordogált" rajta, és hogy volt egy olyan kisfiú is, aki túlélte a zuhanást egyetlen egy mentőmellényben.
A vetítés után elköszöntünk még Norbitól, majd szaladtunk az autóhoz átöltözni és indulni. Aznap még várt ránk 3,5 óra vezetés Uticáig.
Nagyon szép napunk volt aznap, sok maradandó élményt és egy barátot szereztünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése